EPO

Az erythropoietin (hematopoietin, hemopoietin, EPO) a vesében termelődő glycoprotein. Az EPO fehérjetermészetű hormon, pontosabban cytokin, ami a vörösvértestek csontvelőben lévő előalakjait serkenti. Valószínűleg a vér oxigén ellátásának függvénye az EPO-termelés erőssége. A hypoxia tehát az EPO-termelés legerősebb ingere. Az EPO a csontvelő őssejtjeire hat és elindítja a vörösvértestek érését, aminek következményeként a keringő vérben megemelkedik a vörösvértestek száma. Klinikai alkalmazása széleskörű, a vérszegénységgel járó kóros folyamatokban hatása életmentő. Az EPO hatása sokrétű, a teljesítmény szempontjából a hematokrit, tehát a vörösvértest-szám emelkedése és az oxigént szállító hemoglobin koncentrációjának fokozódása jelentős. A szervezet oxigénellátásának növelésével a teljesítmény értékelhetően emelkedik.
Az oxigéntárolásra és -szállításra gyakorolt hatása miatt az rhEPO-nak olyan sportágakban, melyek az aerob anyagcserére épülnek, teljesítménynövelő hatása van. Néhány sportágban tiltott doppingolásra használják az EPO-t (kerékpár, triatlon, maratoni futás).
Az EPO 1992-ben, a barcelonai olimpián került a tiltott szerek listájára.
Hasonló hatás, mint a magasabb tengerszint feletti magasságon történő edzés. Magaslati edzés során a folyamat természetes úton megy végbe, és néhány hétig tart.

Az rhEPO alkalmazás veszélyei:
Az rhEPO nem a megfelelő betegségben történő, és nem orvosi ellenőrzés melletti használata a vér viszkozitásának megnövekedéséhez vezet, és ezzel jelentősen növeli a vérrögök képződésének, a trombózis kialakulásának, és a súlyos szív és érrendszeri károsodások bekövetkezésének (szívritmus zavarok, myocardiális infarktus, szívizom elhalás és hirtelen szívhalál) veszélyét. Egyes kutatások rávilágítottak arra, is hogy az EPO használata fokozhatja a daganatos betegségek előfordulását is!

Vérdopping

A versenyző szervezetébe vörösvérsejtekben gazdag vért juttatnak, s ezáltal a vér oxigén-ellátó képességét fokozzák. A sportoló szervezetébe verseny előtt vagy saját, vagy más vérét fecskendezik be.
A kezdeti időkben csoportazonos idegen vért alkalmaztak, ennek azonban számos mellékhatása volt. Későbbiekben bonyolult eljárással konzerválták a levett saját vért (gyakran a verseny előtt két-három hónappal magaslati edzőtábor végén), melyet négy-hatheti tárolás után az adott verseny előtt egy héttel a sportolónak visszaadtak. Leginkább a hosszútávfutóknál, kerékpárosoknál, úszóknál használt módszer. A jobb oxigénkapacitású vér a sportoló állóképességét növeli.

Ma már ez is kimutatható, ezért ritkán alkalmazzák, gyakoribb az EPO használata.

Magaslati edzés

A magaslati edzés hatására a vér hemoglobin szintje növekszik - a vörösvérsejtben a hemoglobin szállítja az oxigént az izmokhoz, ezáltal növelve a teljesítményt. A hatás több hétig tart. A magaslati (vagy ezt szimuláló teremben való) edzés hatása lényegében ugyanaz, mint a cikk elején már említett erythropoietin hormoné. Mégis ez nem számít csalásnak, a hormon szedése pedig igen. (www.geographic.hu)

Szervezetből magaslati alkalmazkodást váltsunk ki (1500-3000 m) ezáltal rövidebb időszakra kedvezőbb élettani feltételeket teremtünk az alacsony magasságon végzetversenyzéshez.
Legjelentősebb többletinger a csökkentett oxigénnyomás, ez a körülmény a szervezet O2 felvevő-, szállító- és felhasználó működésének alkalmazkodásához vezet.
A magaslati edzés növeli a haemoglobinszintet, a vérmennyiséget, a vörösvérsejtek számát, a vitálkapacitást, javítja a tüdő és izomzat vérellátottságát. A teljesítőképesség normál légnyomáson átmenetileg javul, mert az erőkifejtés feltételei kedvezőbbek lesznek.